- Részletek a nép komédiáiból -
A bevezető
Mesélő:
Az ezerhétszáznyolcvankilenc évben
furcsa dolog történt, rögvest elmesélem,
azaz, hogy elmondom, merthogy ez az eset
nem mese, nem monda: valóban megesett. -
Történt pedig ez a fentemlített évben,
a híres és neves Bihar vármegyében,
A hónapok közül aranyló Szűz haván,
Keresztelő János fővétele napján,
eldugott faluban, mely megbújt a nádban,
annak is a mocsaras, lápos határában.
Ennek a helységnek Csökmő ma is a neve,
Körötte Kis-Sárrét száz ormágya, ere
porongok, girincek emelketek rajta,
hátak, laponyagok, koszorúzva sással,
víz állások, tavak, szélükön bodzással,
gyékényesek, füzes, szittyó és fodorgaz,
odább hosszú dágvány, rétbehalt folyó az ...
Csíkászok, pákászok lakták a tág rétet,
nádláppal, csólnakkal járták a vidéket,
Ártéri legelőn hízott a sok barom,
pásztortűz füstölgött az átfült avaron,
A Napot takarták a vízimadarak,
ha arra osont egy ólálkodó alak.
Mázsaszám termett a hal! Nyüzsögtek a rákok!
S még a lovat kötöttek a nádbetyárok ...
Téli éjszakán, ha hó födte a határt,
hallhattad cserkésző farkasfalka dalát.
A darvas-csökmei határhalom felett
jelfaként zordonana bitó emelkedett.
Helyenként még látszott az ős Ördögárok,
a akkor még fogott a szemmelverés, átok.
Lidércfény hunyorgott a tordai réten
minden holdnélküli, csillagtalan éjen,
jelezvén, ott a kincs ... Ezüsttel, arannyal
telitömött láda, rajta zöld varanggyal ...
Akkor még boszorkák ódtak és kötöttek,
rontottak, gyomroztak, étettek, lökődtek,
és ha szél sűvített a tengernyi kákán,
esküdtek, hogy dühöng a nádbeli sárkány!
... Valaki beteg lett? Csakis vízibornyú
mászhatott gyomrába skínozta iszonyú
görccsel, szorítással ... elnehezült tőle
s csak a táltos tudta kiűzni belőle,
aki ezen kívül sok mindenhez értett,
varászolni tudott, a jöbőbe nézett,
a föld alá látott, tudta,hogy hol van kincs ...
- Be kár, hogy manapság ily ember már egy sincs! -
De akkor ,ég voltak! Hitték ezt Csökmőn is.
S kiről majd beszélek, leht hogy ég ő is
derék Csuba Ferkó! Persze nem volt táltos,
csak egy leleményes csínytevő, szélhámos,
Szaglászva kóborolt - port nyelt a subája -
jórészt korgó hassal, mint a rác kutyája,
de agya tele volr furfangos dolgokkal,
Férfinépnek csellel, fehérnépnek bókkal,
Vándor gézengúz volt!Agyafurt víg legény,
ki már töbször túljárt az emberek eszén ...
... De legjobban Csökmőn szedte rá a népet! ...
Hraskó Péter
(Sárréti írások II.)
