A település a feltételezések szerint már a VII. századtól lakott volt, először avarok, majd dákok éltek itt. 1091-ben említik először, majd Comad néven 1214-ben. 1243-ban pedig már magyarok által lakott faluként jegyezték fel. A tatárjárás idején a falut kifosztották és felégették, aki tehette, a környező mocsarakba menekült. Az Anjou-ház uralkodása alatt Csáky gróf családja, később a Komádi család birtokolta a területet. A Komádi család nevéből származik a település neve is. 1516-ban Kis-Komádiként, 1552-ben Nagy-Komádiként szerepelt. 1606-ban lakosai megmentik Bocskai Gábor életét, ezért hálából a fejedelemtől nemességet kaptak. Ezután hajdúvárosi rangra emelték a települést, majd mezővárosi rangot kapott. Az 1700-as évek bajjal teliek voltak, először aszály sújtotta a vidéket, majd ellenség támadt a falura, azután pestis tizedelte a lakosságot, és marhavész az állatállományt. 1790-ben pedig földrengés puszította el a falu kétharmad részét. Az 1800-as évek eleje sem tartogatott jobbat, folyamatos aszállyal küzdöttek, és a kolerajárvány is háromszor csapott le a településre. Mivel Komádi a Sebes-Körös árterében fekszik, így a folyószabályozás és a Kis-Sárrét lecsapolása nyitott új távlatokat a XIX. század második felében az addig szinte mocsárvilágban élő Komádi lakóinak. A II. világháborúban a németek megszállták a falut. Komádi a történelem során elvesztett városi rangját 2001-ben kapta meg újra.
Értékek
