Bihar megyében a Király-erdő mészkőtömbjeinek lábánál található. A településnév a Sebes-Körösön átvezető révből ered. A falu első említése, Révelő néven 1256-ból való egy birtokviszály kapcsán. A magas hegyek és sziklák között ez Sebes-Körös révi völgye volt az egyedüli járható kapu Erdély és az Alföld között. Itt, a Körösön szállították Pest-Buda felé a sót. A településnek előkelő tulajdonosai voltak mindvégig. A XIII. században Pál országbíró, majd Kopasz nádor birtoka volt. Mivel Sólyomkő tartozékaként Rév is visszakerült Zsigmond király kezébe, a Laczkfi család kapta meg a király iránti hűsége jutalmául. Az 1500-as évektől vámszedő helyként és a Telegdyek birtokaként említik a települést. Az 1800-as évektől Zichy Domokos birtoka, 100 év múlva pedig a Batthyány család tulajdonaként említik Révet.