Legenda

A Körösök legendája

A Körösök mentén elhelyezkedő falvak és városok lakosainak többsége nem ismeri a naponta látott folyók elnevezésének jelentését, számukra ezek egyszerű folyónevek. Elődeik Körösöknek, azaz „aranyfolyóknak” vagy „aranyos folyóknak” nevezték el őket, mert a vizek tiszta öblében az áhított fémet látták csillogni, és ebből a források közelében elterülő aranytelep létezésére következtettek.

A legenda szerint nagyon régen élt lenn a síkságon egy mohó, aranyra vágyó király, aki azt hallotta, hogy a keleti hegyekben egy hatalmas aranybánya létezik. Az aranybánya hollétét azonban csak az öreg Körös és három fia ismerte.

A király elrendelte katonáinak, hogy fogják el őket, majd bezáratta és megverette őket, remélve, hogy elárulják titkukat. Az öreg a vallatások során meghalt, és fiai elborzadva eldöntötték, hogy elárulják a kincs helyét.

Őrzőikkel együtt elindultak napkelet felé. A harmadik napon már nem tudták eldönteni, melyik a helyes út, mindegyiknek más volt a véleménye. A legnagyobb fiú szerint egyenesen kelet felé kell tartaniuk, a másik két fiú úgy tartotta, hogy a helyes út délebbre volna. A legnagyobb fiú, hirtelenharagú lévén, megharagudott két fivérére, és a király katonáinak egy részével elindult, amerre jónak látta.

A középső, szőke legény és a legkisebb, barna fiú délnek fordult. De egy idő után a legkisebb testvérnek úgy tűnt, hogy mégiscsak a legnagyobbnak volt igaza, és ő is kelet felé indult. És sokáig bolyongtak, keresve az aranybányát.

Végül a kelet felé haladó legnagyobb fiú rátalált a kincsre. De abban a pillanatban, amikor meg akarta mutatni a katonáknak, előjött a bányából a bányák tündére és elvarázsolta a fiút, hogy ez többé ne leljen rá a kincsre.

Ez a története a három kincskeresőnek, akik átalakultak Körösökké: Sebes-Körössé a hirtelenharagú, legnagyobb fivér, Fehér-Körössé a középső, szőke fiú és Fekete-Körössé a legkisebb, barna legény. Kőbálványuk talán még most is ott van a forrásoknál, ha nem pusztította el a sok eső és szél. Mint minden legendának, ennek is van valós alapja.

A Körösök, különösen a Fehér-Körös, a Nyugati Szigethegység aranytelepeinek közeléből erednek és keletről nyugat felé folynak, a Fehér- és Fekete-Körös Kettős-Körössé egyesül, majd ez a Sebes-Körössel együttesen alkotja a Hármas-Köröst, vagy egyszerűen Köröst. A Körösök vízgyűjtő medencéje 27537 km2-es, ez főként négy folyó vízgyűjtője: a Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Körösé, valamint a Berettyóé. Ezek a folyók az Erdélyi Szigethegység nyugati hegyoldalairól gyűjtik össze a vizeket.

Forrás: http://folyok.adatbank.transindex.ro/index.php?kat=A%20k%C3%B6r%C3%B6s%C3%B6k&fid=4

Csökmői sárkányhúzás

- Részletek a nép komédiáiból -

A bevezető

Mesélő:

Az ezerhétszáznyolcvankilenc évben

furcsa dolog történt, rögvest elmesélem,

azaz, hogy elmondom, merthogy ez az eset

nem mese, nem monda: valóban megesett. -

 

Történt pedig ez a fentemlített évben,

a híres és neves Bihar vármegyében,

A hónapok közül aranyló Szűz haván,

Keresztelő János fővétele napján,

eldugott faluban, mely megbújt a nádban,

annak is a mocsaras, lápos határában.

 

Ennek a helységnek Csökmő ma is a neve,

Körötte Kis-Sárrét száz ormágya, ere

porongok,  girincek emelketek rajta,

hátak, laponyagok, koszorúzva sással,

víz állások, tavak, szélükön bodzással,

gyékényesek, füzes, szittyó és fodorgaz,

odább hosszú dágvány, rétbehalt folyó az ...

 

Csíkászok, pákászok lakták a tág rétet,

nádláppal, csólnakkal járták a vidéket,

Ártéri legelőn hízott a sok barom,

pásztortűz füstölgött az átfült avaron,

A Napot takarták a vízimadarak,

ha arra osont egy ólálkodó alak.

Mázsaszám termett a hal! Nyüzsögtek a rákok!

S még a lovat kötöttek a nádbetyárok ...

Téli éjszakán, ha hó födte a határt,

hallhattad cserkésző farkasfalka dalát.

 

A darvas-csökmei határhalom felett

jelfaként zordonana bitó emelkedett.

Helyenként még látszott az ős Ördögárok,

a akkor még fogott a szemmelverés, átok.

Lidércfény hunyorgott a tordai réten

minden holdnélküli, csillagtalan éjen,

jelezvén, ott a kincs ... Ezüsttel, arannyal

telitömött láda, rajta zöld varanggyal ...

 

Akkor még boszorkák ódtak és kötöttek,

rontottak, gyomroztak, étettek, lökődtek,

és ha szél sűvített a tengernyi kákán,

esküdtek, hogy dühöng a nádbeli sárkány!

... Valaki beteg lett? Csakis vízibornyú

mászhatott gyomrába skínozta iszonyú

görccsel, szorítással ... elnehezült tőle

s csak a táltos tudta kiűzni belőle,

aki ezen kívül sok mindenhez értett,

varászolni tudott, a jöbőbe nézett,

a föld alá látott, tudta,hogy hol van kincs ...

- Be kár, hogy manapság ily ember már egy sincs! -

 

De akkor ,ég voltak! Hitték ezt Csökmőn is.

S kiről majd beszélek, leht hogy ég ő is

derék Csuba Ferkó! Persze nem volt táltos,

csak egy leleményes csínytevő, szélhámos,

Szaglászva kóborolt - port nyelt a subája -

jórészt korgó hassal, mint a rác kutyája,

de agya tele volr furfangos dolgokkal,

Férfinépnek csellel, fehérnépnek bókkal,

Vándor gézengúz volt!Agyafurt víg legény,

ki már töbször túljárt az emberek eszén ...

 

... De legjobban Csökmőn szedte rá a népet! ...

 

                                                                    Hraskó Péter

 

(Sárréti írások II.)