Vers

" De itt ám az aggodalom;

Megsiratja ezt Szeghalom,

Szokott árját vízha teszi,

Szeghalmot ez majd elviszi.

Jaj lesz nekünk, ha így leszünk,

Magunk magunknak kárt teszünk!"

"Ebben az a fő cél vagyon:

Sárrét szarazon maradjon,

Belőle szántóföld légyen,

KIből a nép hasznot végyen.

Cséfánt is akik megvették,

A fizetést érte tették,

Akkor majd nyertesek lesznek,

Vizet róla ha elvesznek.

Akik vagyunk árendások,

Birtokosok, avagy mások,

Mindnyájan aztat kívánnánk,

Hogy azt a rétet szánthatnánk."

Ha kinyílik a határ,

eke után daru száll,

csipegetve sétikál,

daliás darumadár.

Magyar alföld mocsaras még,

nádat nevel a Sárrét,

mérhetetlen náderdőt,

daruejtőt, haltermőt.

Merre legsűrűbb a sás,

harsan büszke krúgatás;

itt a híres daruláp,

daru lakja, százcsalád.

Laponyagon, szigeten

daru táncol, friss gyepen,

nyalka madár, nagy madár,

egész csapat járja már.

Kecses fejük le-lecsap,

nyitogatják szárnyukat;

karikába szilajmód

- hopp - járják a dobbantót.

Megszaladnak szökkennek,

összemennek, szétmennek,

trombtásan krúgatnak.

Bodor tollat hullatnak.

... Mire sárga levelet,

ejt az égerfa-berek.

ezüdtöt úsztat a rét:

útra kel a darunép.

Gyülekeznek, raj meg raj,

szárnyra kapnak nagy zajjal:

Meglátunk-e, jó vidék?-

s délnek tart az égi ék.

... Oda mocsár, oda láp,

mese lett a vadvilág,

a szárnyas, a sokezer

itt már otthont sose lel.

De ha ősz, ha kikelet,

még a régi láp felett

nagyfönn-messze- kru-kru-krú

zeng a vonuló daru.

                                              Csanádi Imre

Csanádi Imre: KIs verses állatvilág 

Budapest, 1958.

Örömöt élvezzetek

Amíglen tart az életetek;

Angyal hozta édesen,

Hol a virágillat terem

És hováé a napsugár,

Boldogságot hozni jár.

Mint a szellő reggelen

Életetek vidám legyen;

Legyen, mint a dalos madár

Mely gyömölcsös ágra száll

S legyen bármit tegyetek,

Kincsesláda szívetek