Ma már csak a romjai láthatók az egykor dicső várnak. A XIII. században Geregye nemzetséghez tartozó I. Écs fia, Geregye Pál építette a várat az adorjáni, a körössebesi, alsóvalkói és a Réz-hegység nyugati oldalán az áralmási várhoz hasonlóan saját birtokainak védelmére.
A vár birtokosainak sorsa összefonódott a királyok sorsával, hiszen vagy ellene lázadtak fel, vagy a legnagyobb hívei voltak. Míg Borsa Kopasz Jakabot a király, Károly Róbert lefejeztette és a birtokait elkobozta. Így szállt vissza az élesdi birtok a koronára.
Zsigmond király 1389-ben eladományozta a várat és újabb kalandos századok köszöntek Élesdre. Gazdája volt a várnak a szörényi bán, Mátyás király, Drágffyak, Báthoryak. Az újkorban birtokos volt a Bocskai István, Báthory Gábor, II. Rákóczi György, Kemény János erdélyi fejedelem. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a fejedelem birtoka és a kurucok fészke volt a vár. A sólyomkői vár az 1711 után pusztult el, ekkor helyezték át a központot Élesdre, és ekkor költöztették át a települést a Sebes-Körös partjáról 2 km-rel távolabb egy magasabban fekvő területre, azaz a mai helyére.
Értékek
