A település a Berettyó torkolatánál fekszik, ahol a Sebes-Körössel egyesül. A települést említő első írásos forrás a Zástyi apátság alapító levele, melyben a falut az apátságnak adományozták. Anonymusnál is olvashatjuk a Gesta Hungarorumban, hogy Tas és Szabolcs lovasai Szeghalomnál akartak átkelni a folyón. A XIII. században főesperesi székhely, a XV. században mezővárosként említik. A török korban a Nadányi család birtoka. A szabadságharc küzdelmeiben 200 szeghalmi ifjú honvéd is részt vett. A "boldog békeidők"-nek nevezett dualizmus kori gazdasági fellendülés a település életében is megmutatkozott: a folyószabályozások és a Gyoma-Nagyvárad vasútvonal kiépítése nagyban hozzájárult a gyors fejlődéshez. Az első világháború derékba törte a településen elindult fejlődést. Trianon fájdalmának feldolgozásán az oktatás átszervezése, és a helyi építkezések beindítása segített. Utak, középületek, ONCSA házak, iskolák és a közúti híd ekkor épültek. A fellendülést újból egy háború törte meg. 1960-tól az iparosítás bevezetésével üzemeket építettek, majd beindult a lakótelepi építkezés. A település 1984-ben megkapta az áhított városi rangot. A város napjainkban is fejlődik, alakul, a Sárrét szellemi központjaként tekintenek rá.
Értékek
