Története, leírása
Az Alföld árterületeinek száraz részein álló, 5-10 méter magas és 20-50 m átmérőjű kúpok, vagy félgömb alakú képződmények a kunhalmok. A régészeti kutatások szerint a kunhalmok áldozó és temetkezési helyek voltak az őskorban, az ókorban és a népvándorlások idején. Bizonyítható, hogy a halmok a kunok előtti időben is léteztek. Később többféle felhasználása is volt a domboknak: használták lakódombnak, járványok idején tömegsírnak, templomot vagy kápolnát építettek rá. Az biztos, hogy eredetüktől fogva viszonyítási pontnak, esetleg határpontnak használták. 1825-ből való Horváth István írása, melyben először jelenik meg a kunhalom kifejezés. Feltehetően nyelvújítási kifejezés. Természetvédelmi jelentőségük abban rejlik, hogy ritka növénytársulásokat őriznek, hiszen ezek a dombok soha nem kerültek művelés alá. Az alföldi kunhalmokat 1996-ban nyilvánították védetté.