1989-ben nyilvánították helyi védettségűnek a területet, 2006-ban országosan védetté vált. A magasabb fokú védelmet az indokolta, hogy a Kék-tó holtágának, és a körülötte elterülő lösz- és szikes gyepnek a madár- és növényvilága egyedülálló, meg kell őrizni. Az itt fészkelő és táplálkozó madarak között megtalálható a nagy goda, a piroslábú cankó, a kék vércse. A védett növényfajok közül megterem a macskahere, a buglyos boglárka. A természetvédelmi területen tilos szarvasmarhát és lovakat szabadon legeltetni, sertést vagy baromfit beengedni. Legeltetés és kaszálás csak száraz időben történhet.