Története, leírása
A Sebes-Körös partján, Erdély nyugati kapujában található település, Bihar megye központja.
A település nevének utótagja: várad, a kisvár névszóból ered. A nagy előtagot pedig megkülönböztetésül tették a várad szóhoz. Ez a melléknév különbözteti meg Kisvárdától.
A város alapítása egészen Szent László korába nyúlik vissza. A Képes Krónikában ezt olvashatjuk: „Ezután [Szent László] Bihar megyében vadászgatva a Körös folyó mentén lelt egy helyet, ahol angyali intésre elhatározta, hogy Szűz Mária tiszteletére kolostort alapít, s a helyet Váradnak nevezte el”.
A bihari püspökséget maga László király alapította, és a településen emelt székesegyházban temették el végső nyughelyére.
Szent László szentté avatására készült legendában (1192-ból) így olvashatunk róla: „Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e (…), egy folyóhoz értek, ahol a fáradtságtól és szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi, amelyre a testét rakták, mindenféle állati vonóerő nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát, hogy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta, hálát adva annak, aki félelmetes az ő szent helyén, útjukat minden habozás nélkül Várad felé vették.”
1241-ben a mongolok megostromolták a várost, majd el is foglalták. A váradi püspök megrendelésére 1390-ben Mária és Luxemburgi Zsigmond királyi pár jelenlétében avatták fel I. László lovasszobrát a várban, a székesegyház előtt. Janus Pannonius itt volt kanonok, a költő nagybátyja, Vitéz János pedig püspök. Az 1400-as évek végén fosztogatta a török a települést, azonban bevenni nem tudta a várat. 1514-ben Dózsa parasztseregének sem sikerült elfoglalnia. 1538-ban itt kötötte meg a váradi békét Szapolyai János és I. Ferdinánd. Hosszú évtizedeken át tartó ostrom után 1660-ban foglalta el a török a várat és a felszabadításáig több mint 30 év telt el.
A trianoni szerződés értelmében a települést Romániához csatolták. A II. bécsi döntéssel (1940. aug. 30.) visszakerült Magyarországhoz 1944 végéig.
Várad négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váradalja, Várad-Velence. Az első két város beszélőnevet visel, az utolsó kettő neve pedig a településen élő nagy számú vallon lakosságra utal. A XIII. századtól a négy település egy városként funkcionál, azonban a török kiűzése után szétszakították. 1848-ban a „városrészek” ezzel a kéréssel fordulnak a népképviseleti országgyűléshez: „kérik magukat elöbbeni egységükbe s a megyei hatóságoktól független önállásukba visszahelyeztetni”. 1872-ben végül jogilag is elismerték a „városrészek” egyesítését. A XX. század elejére Nagyvárad a négy legfejlettebb városok egyikévé vált Budapest, Pozsony és Zágráb mellett. Ady Endre Debrecenből érkezett a "Körös-parti Párizs"-ba az 1899-es év végén. Újságíróként dolgozott a Szabadság című lapnál, a Nagyváradi Naplónál, a Nagyváradi Friss Újságnál. Ady itt, Nagyváradon vált elismert újságíróvá és költővé. 1908-ban itt alakították meg költő barátaival: Juhász Gyulával, Dutka Ákossal, Emőd Tamással a Holnap Irodalmi Társaságot és a Holnap című folyóiratot. Egy bronztábla ennek az eseménynek az emlékét még ma is őrzi. Czárán Gyula, a természetjáró, az első magyar turisztikai szakember, barlangkutató legnagyobb munkássága, hogy Bihar megyében számos olyan barlangot, vízesést, karsztjelenségeket tárt és fedezett fel, amelyeket még a helyi lakosok sem ismertek. 25 éven át Bihar megye turisztikai útvonalainak kiépítésén fáradozott. (664 km hosszú) Turistatársaitól a "Bihar grófja" és a "Galbina fejedelme" címet kapta. (A Galbina-völgy turisztikai kiépítése az ő munkája volt.)